Előző cikkünkben az éles látást biztosító szemüveg jogszabályi hátterével foglalkoztunk. Most egy picit gyakorlatiasabb oldalról próbáljuk megközelíteni a témát, azaz hogyan ültethető át, a jogszabályi szöveg, a mindennapi gyakorlatba.

Felelevenítés végett:

“Ha szemészeti szakvizsgálat eredményeként indokolt, illetve a munkavállaló által használt szemüveg vagy kontaktlencse a képernyő előtti munkavégzéshez nem megfelelő, a munkáltató a munkavállalót ellátja a minimálisan szükséges, a képernyő előtti munkavégzéshez éleslátást biztosító szemüveggel.”

Minden szentnek maga felé hajlik, a keze! 🙂

Az előző sorokat olvasva, a dolgozó máris lobogtatná a szemüvegéről kapott a számlát a főnök előtt, hogy akkor kérem szépen ennyire, meg annyira drága volt, ez a szemüveg, és a munkámhoz ez elengedhetetlen.

A munkáltató meg, ismerjük nem rossz ember, csak a pénzt kiadni ilyen „apróságokra” miért kell, rontja a havi statisztikát?

Kijelenthetjük, hogy semelyik félnek sincs igaza. A jogi szövegben meghúzódik egy minimális, szócska és erre van kiélezve az egész mondat.

A munkáltatónak fizetnie kell az éleslátást biztosító szemüveget a dolgozó részére, amennyiben azt szakorvos megállítja. De képernyős munkahelynél, csúnyán fogalmazva, a főnöknek csak azt kell kifizetnie, hogy a dolgozója a monitorig elláson. Azaz ha egy munkavállalónál a szemész szakorvos más problémát is megállapít, amire egy nagyon szép (drága) szemüveg megoldás, abból a főnöknek csak egy rész kell kifizetnie.

Mekkora mértékben kell támogatnia az éleslátást biztosító szemüveget a munkáltató? Ez akkor a legtisztább mindenki számára, ha írásban van leszabályozva. A szabályzat elkészítésében is segít a munkavédelmi szakember, hogy semelyik fél se károsodjon. 

Vigyázzunk egymásra!
Üdv: a DSEC csapata!